Az első ausztráliai magyar református gyülekezetet az 1949-ben érkezett magyar menekültek alakították meg, mondhatni még Ausztráliába való megérkezésük előtt. A megülteket szállító hajókon több száz magyar menekült utazott Ausztrália ismeretlen partjai fele, tele vágyakkal és félelemmel, hiszen nem tudták mire számíthatnak az ötödik kontinensen. Ebben a bizonytalanságban jó volt felfedezni, hogy a magyar menekültek között van egy lelkipásztor is, a kolozsvári származású dr Antal Ferenc. Hamarosan sor került az első istentiszteletre, amikor a hajón összehajoltak a menekült magyarok az Ige fölött. Akkor és ott nem számított, hogy ki milyen felekezethez tartozott, mindannyian egyek voltak a közös sorsban. Miután a hajó kikötött Melbourneban, a menekülteket a Bonegillai lágerbe szállítottak, ahol az újonnan érkezettek aláírták a két évre szóló munkaszolgálati szerződést. A több diplomával rendelkező és több nyelven beszélő lelkipásztort egy vasöntődébe osztották be szakképzetlenként munkára, és családjával együtt a maribyrnong-i menekült lágerbe helyezték el. Antal Ferenc nemcsak összefogta a láger magyar lakóit, hanem bontakozó angol nyelvtudásával megpróbált mindenkin segíteni. Hamarosan engedélyt kért a lágerhatóságoktól arra, hogy vasárnap délutánonként az ebédlőben magyar nyelvű istentiszteletet tarthasson. Az istentiszteletek híre gyorsan elterjedt a menekült magyarok között olyannyira, hogy azok is eljártak a láger istentiszteletekre, akik már sikeresen elhelyezkedtek Melbourneban. A kezdeti lelkesedéstől felbuzdítva Antal Ferenc rövidesen felkereste a Victoriai Presbiteriánus Egyház vezetőit és segítséget kért lelkészi képesítésének elismerésére. A Victoriai Presbiteriánus Egyház 1951 végén elfogadta Antal Ferenc lelkipásztori képesztését, és kinevezte őt a bevándorló magyarok lelkigondozójává. A presbiteriánus egyháztól kapott támogatás lehetővé tette, hogy a lelkipásztor ellátogasson Sydneybe, illetve Adelaideba, ahol szintén megalakultak az első menekült magyar gyülekezetek.

1952-ben új fejezett kezdődött a gyülekezet életében, amikor Antal Ferencet a Fitzroy-i Presbiteriánus Gyülekezet lelkipásztorának választotta. Az elöregedő angol nyelvű gyülekezet vezetői a frissen érkezett magyarokkal szerették volna megerősíteni a kihalás előtt álló Fitzroy-i Presbiteriánus Gyülekezetet. Így kezdődött el egy két évtizedes együttélés az ausztrál presbiteriánusokkal. A templom melletti gyülekezeti terem lassan valódi magyar társadalmi központtá növi ki magát. Színdarabok és kulturális műsorok kerülnek itt bemutatásra, a táncestélyek és ifjúsági zenés délutánok mellett. Az első magyar nyelvű hetilapot, a Magyar Újságot ugyancsak itt szerkesztik, a lelkipásztor irányításával. A templom melletti épületben óvoda és napközi otthon nyílik a magyar gyerekek számára. Később a magányos idősek számára is menedéket és otthont nyújt a gyülekezet a parókia területén.A Napier utcai gyülekezet jelentőségét, jól mutatja az is, hogy amikor 1956-ban kitört a magyar forradalom és szabadságharc, Melbourne magyarsága a templomtól indította el a forradalom melletti szimpátiatüntetését. A Napier utcai templom és a hozzá tartozó épületek menekültszállóvá változtak. Volt olyan menekült, aki a fürdőkádban aludt, mert nem volt máshol számára hely. A Forradalom leverése és az ennek nyomán érkező menekülthullám új helyzet elé állította a konszolidáció útjára lépett gyülekezetet. Szembe kellett nézni azzal a ténnyel, hogy a hazatérésről és a szabad Magyarországról dédelgetett álmoknak nem volt realitásuk: az ausztráliai magyarságnak az ötödik kontinensen van a jövője. Valószínűleg ekkor született meg a független magyar egyház megalakításának a gondolata is.Az ötvenhatos bevándorlókkal együtt, nemcsak a gyülekezet létszáma változott meg, hanem annak társadalmi összetétele is. A belső feszültségek és szakadások mellett egyre több gondot jelentett az ausztrál gyülekezeti közösséggel való együttélés. A magyar gyülekezet vezetősége két malomkő között őrlődött: az ausztrál egyházi főhatóság azt várta, hogy a magyarok beolvadnak a helyi presbiteriánus egyházba, míg az erősödő magyar közösség inkább önállóan akart létezni. Bármennyire is igyekezett, a presbitérium ezeket a feszültségeket nem tudta feloldani és a hatvanas évek végére világossá vált, hogy a magyar gyülekezet csak önállóan tud megmaradni. 1969-ben lehetőség nyílott a North Fitzroy-i Szent Lukács templom megvásárlására, melyet a gyülekezet egy jelentős bankkölcsön segítségével megvásárol az Anglikán Egyháztól. Az 1970 április 19-én tartott Közgyűlés kimondja, a Független Magyar Református Egyház létrejöttét. Három évvel később, 1973. április 3.-án Victoria Állam Parlamentje elismert egyházzá és önálló jogi személyé nyilvánítja az Ausztráliai Magyar Református Egyházat. Az önállóvá vált magyar egyház Kálvin jelképét választja címeréül, ezzel is jelezve, hogy ősei hagyományait és hitét kívánja ápolni. A templom melletti épületnek új nevet adnak: Bocskai Központ, és benne igen gazdag gyülekezeti és társadalmi élet veszi kezdetét. Itt kap otthont a vasárnapi iskola, a gyülekezet ifjúsága, nőszövetsége, biblia köre. A Bocskai Központ nagyterme a vasárnapi közös gyülekezeti ebédek mellett számos családi est és Bál otthona helyszíne lesz, ahova szívesen jönnek a melbournei magyarok, felekezeti hovatartozástól függetlenül. A hetvenes években főleg Délvidékről érkeznek tömegesen a magyarok, majd a nyolcvanas években, a csonka Magyarország területéről folyamatosan érkező menekültek mellett, megindul az erdélyi menekülthullám. Sokukat már a repülőtéren fogadja a magyar református lelkipásztor, aki fáradhatatlan ebben a szolgálatban. A gyülekezet összetétele is folyamatosan változik, egyrészt kisebb csoportok szakadnak le a gyülekezettől, másrészt új bevándorlók érkeznek. A nyolcvanas évek közepére a gyülekezetnek a történelmi Magyarország minden területéről vannak tagjai. A nyolcvanas évek közepétől kezdve egyre gyakrabban felmerül az országos kiterjedésű egyháztest szükségességének gondolata, de a szétszakítottság, valamint az Ausztrália fővárosaiban élő gyülekezetek közötti fizikai és lelki távolság ezt lehetetlenné teszi. 1989 szeptemberében a gyülekezet egy újabb nagyobb terv megvalósításába kezd a gyülekezet, a templom melletti lakás átalakításába, valamint új lakrészek építésébe. Az alapkövet 1989. október 15-én teszik le, és az építkezés mintegy három évig tart. Ez az idő egybeesik az Ausztráliát megrázó gazdasági válsággal, melynek következtében a kamatlábak addig ismeretlen magasságokba emelkedtek. A pénzügyi nehézségek, valamint az építkezés körüli viszályok a csőd szélére sodorták az egyházat, de Isten segítségével mégis sikerült a tervet megvalósítani. Ezek az épületek ma a gyülekezet anyagi függetlenségét és fenntarthatóságát biztosítják. 1993 áprilisában a beteg és a szolgálatot már vállalni nem tudó lelkipásztor, azzal az írott kéréssel fordul a presbitériumhoz, hogy a testület ideiglenesen bízza meg fiát, ifj. Antal Ferencet a lelkipásztori szolgálat végzésére. Ugyanez esztendő július 13. napján Antal Ferenc lelkipásztor visszaadta nemes lelkét teremtő Urának. A gyülekezet Közgyűlése 1993. szeptember 12-én ifj. Antal Ferencet választja meg mint rendes lelkipásztort, aki ezt a szolgálatot 1996 júliusáig végzi. 1996. december 31-től a szolgálatot Dézsi Csaba erdélyi származású lelkipásztor vette át.A kilencvenes évek második felében a gyülekezet anyagi és lelki élete is konszolidálódik. Isten segítségével az építkezésekre felvett hiteleket a közösség vissza tudta fizetni, és megkezdődhetett az épületek felújítása. A kétezres évek elején előbb a műemlék templom, majd a Bocskai Központ teljes felújítására került sor. A több mint fél millió dolláros beruházást a gyülekezet külső segítség nélkül, közadakozásból fedezte. A közelmúltban elsősorban a gyülekezet lelki arculata újult meg, az ünnepi kétnyelvű istentiszteletek bevezetésével, valamint az újonnan érkezett bevándorló magyarok integrálásával. A north fitzroy-i magyar református gyülekezet ma is élő és gyarapodó közösség. Soli Deo Gloria.

North Fitzroyban minden Vasárnap de. 11:30 - tól magyar nyelvű istentiszteletet tartunk, melyre szivesen várunk mindenkit. Ünnepi alkalmakkor (Karácsony, Húsvét, Pünkösd, Anyák Napja, Reformáció) rendszerint kétnyelvû istentiszteletet tartunk.