A North Fitzroy-i Gyülekezet története

A kezdetek – Istentisztelet már a hajón

Az első ausztráliai magyar református gyülekezetet az 1949-ben érkezett magyar menekültek alapították – mondhatni még azelőtt, hogy megérkeztek volna Ausztrália partjaihoz. A menekülteket szállító hajókon több száz magyar utazott az ismeretlen felé, tele reménnyel és félelemmel.
Ebben a bizonytalanságban különös vigaszt jelentett, hogy az egyik hajón ott volt dr. Antal Ferenc, a Kolozsvárról származó lelkipásztor. Az első istentiszteletre még a hajón sor került, amikor a magyar menekültek összegyűltek az Ige köré. Ekkor nem számított felekezeti hovatartozás – a közös sors és a hit összehozta őket.

Lágerek, szolgálat, közösségépítés

Melbourne-be érkezésük után a menekülteket a bonegillai lágerbe szállították, ahol aláírták a két évre szóló munkaszolgálati szerződéseket. A több diplomával rendelkező, több nyelven beszélő Antal Ferencet egy vasöntödébe osztották be segédmunkásként, családjával pedig a maribyrnongi menekültlágerbe került.
Itt nemcsak összefogta a magyarokat, hanem bontakozó angoltudásával próbált másokon is segíteni. Engedélyt kért, hogy vasárnaponként magyar nyelvű istentiszteletet tarthasson az ebédlőben. Ezeknek az alkalmaknak hamar híre ment, és egyre többen látogatták, még azok is, akik már dolgoztak és elhagyták a lágert.

A presbiteriánus egyház támogatása

A kezdeti lelkesedés hatására Antal Ferenc felkereste a Victoriai Presbiteriánus Egyház vezetőit, és kérte lelkészi képesítésének elismerését. A presbiteriánus egyház 1951 végén hivatalosan is elismerte őt, és kinevezte a bevándorló magyarok lelkigondozójává. Ennek köszönhetően Antal Ferenc Sydney-be és Adelaide-ba is eljuthatott, ahol szintén magyar gyülekezetek alakultak.

A Fitzroy-i korszak

Együttélés az angol gyülekezettel

1952-ben új fejezet kezdődött: Antal Ferencet a Fitzroy-i Presbiteriánus Gyülekezet lelkipásztorává választották. A presbiteriánus vezetők a kihalás szélére került gyülekezetet a frissen érkezett magyarokkal szerették volna megerősíteni. Így indult egy két évtizedes együttélés az ausztrál egyházzal.

A templom melletti gyülekezeti terem hamarosan valódi magyar társadalmi központtá vált:

• színdarabokat és kulturális műsorokat mutattak be,
• táncesteket, zenés ifjúsági délutánokat szerveztek,
• itt szerkesztették a Magyar Újságot,
• magyar óvoda és napközi is indult,
• később idősek számára is otthont nyújtottak a parókia területén.

1956 és a menekülthullám

Az 1956-os forradalom idején Melbourne magyarsága a templomtól indította el szimpátiatüntetését. A templom és a hozzá tartozó épületek átmenetileg menekültszállóvá alakultak – volt, aki a fürdőkádban aludt, mert máshol nem jutott számára hely.
Az új menekülthullám kihívást hozott: a hazatérés reménye helyett az ausztráliai jövő valósága kezdett kirajzolódni. A magyar közösség megerősödött, és egyre határozottabban vált önállóságra törekvővé.

Önálló magyar egyház születése

Két malomkő között

A magyar gyülekezet vezetése két tűz között őrlődött:

• az ausztrál presbiteriánus egyház az asszimilációt várta el,
• a magyar közösség viszont önálló utat akart járni.

A feszültségek feloldhatatlanná váltak, és a hatvanas évek végére világossá vált: a magyar gyülekezet csak függetlenként maradhat fenn.

Szent Lukács templom és az önállóság

1969-ben lehetőség nyílt a North Fitzroy-i Szent Lukács templom megvásárlására. A gyülekezet egy jelentős bankkölcsön segítségével megvásárolta az épületet az Anglikán Egyháztól.
1970. április 19-én a Közgyűlés kimondta a Független Magyar Református Egyház megalakulását.
1971. április 3-án a Victoria Állam Parlamentje hivatalosan is elismerte az egyházat, önálló jogi személyként.

A Bocskai Központ és a közösségi élet

A templom melletti épület új nevet kapott: Bocskai Központ. Itt indult el egy rendkívül gazdag gyülekezeti élet:

• vasárnapi iskola
• ifjúsági alkalmak
• nőszövetség
• bibliakörök
• közös gyülekezeti ebédek
• családi estek és bálok

A hetvenes években főként Délvidékről, a nyolcvanas években Erdélyből és a csonka Magyarország területéről is érkeztek újabb menekültek. Sokan közülük már a repülőtéren találkoztak a gyülekezet lelkipásztorával, aki fáradhatatlanul segítette őket.
A nyolcvanas évekre a gyülekezet egész történelmi Magyarországot képviselte.

Építkezés, átalakulás, megújulás

1989-ben újabb nagy vállalkozás kezdődött:
– a templom melletti lakás átalakítása,
– új lakrészek építése.
Az építkezés három évig tartott, súlyos gazdasági válság és pénzügyi nehézségek közepette. A közösség mégis Isten segítségével és összefogással befejezte a munkálatokat. Ezek az épületek ma is a gyülekezet anyagi függetlenségét szolgálják.

Lelkészek és új korszakok

1993 áprilisában az idős és beteg Antal Ferenc lelkipásztor kérte, hogy ideiglenesen fia, ifj. Antal Ferenc folytassa a szolgálatot. Antal Ferenc még abban az évben, július 13-án elhunyt.
A gyülekezet szeptemberben fiát választotta meg hivatalosan is lelkipásztornak, aki 1996 júliusáig vezette a gyülekezetet. 1996 végétől a szolgálatot Dézsi Csaba vette át, Erdélyből érkezve, aki 28 évig szolgálta lelkesen és hűségesen a gyülekezetet. Szolgálata alatt a gyülekezet hitben erősödött, az épületeink megújúltak és a közösség anyagi helyzete is rendeződött.
2025 februárjában Nagy Sándor Csongor vette át a gyülekezet vezetését, aki szintén Erdélyből érkezett.